Nem vagyok nagy bloger, nem akarok formai dolgokkal foglalkozni, hanem belevágok a közepébe a dolgoknak.

Kedvenc kis instruktorom tanácsára belekezdek ebbe a blogba, aztán vagy lesz olvasója vagy nem, de legalább visszaolvasom az éppen aktuális hangulatomban milyen gondolatok gyötörték agyamat. 

18 éves vagyok, és fiú léttemre még szűz...ez engem cseppet sem zavar, mert nem érdekelnek társadalmi előítéletek, inkább csak saját magam miatt érint a téma.

Sokan kérdezik akik tudják ezt rólam, hogy miért is van ez az állapot, miért nem teszek én ellene. Nos egyszerű a válasz... mert nem tudok. Ahogy egy nagyon kedves idősebb barátnőm mondta, ez nem olyan dolog mint a lábgomba, hogy megszabadulsz tőle és kész. Nem tartom sem cikinek, sem kínosnak semmilyen szempontból sem, viszont sokat gondolkodok rajta. 

Anno két éve még 16 évesen megtörténhetett volna a híres neves első alkalom, de sem a hely(egy uszoda termálvize), sem a helyzet nem adta magát.

Rá kellett jönnöm, hogy szerető beállítottságú vagyok, hiszen nem feltétlen a szerelmet keresem, hanem azt, hogy hogyan is tudnék olyat nyújtani egy nőnek, amitől aztán esetleg engem jobban szeret majd mint a pasiját.

Most épp egy ilyen kapcsolatban vagyok benne, de nyakig. A gáz, hogy egy barátom csajáról van szó, akit egyre jobban megkedvelek, de szeretőként vagyok jelen az életében.

Vajon mit éreznék a pasija helyében? Nem tudom. De nem is érdekel különösebben...ha az Isten így hozta akkor bizony lecsapok áldozatomra.